Footnotes

[1] A régi idők nyomdászai különböző technikákat próbáltak ki, mint például a kézzel metszett fa nyomóformák (nyomódúc), a mozgatható betű- és nyomóelemek, illetve a gravírozott vékony fémlemezek. A mozgatható betű- és nyomóelemekkel való szedésnek megvolt az az előnye, hogy gyorsan bele lehetett javítani és egyszerűen lehetett szöveget is beleilleszteni. De csak a fémlemezre végzett hangjegymetszés tette lehetővé a hibátlan elrendezést és az új kottaelemek gyors bevezetését. Végül ez utóbbi technika lett a szabvány, és még a 20. század elején is ez volt a helyzet, pár korálkönyv és daloskönyv kivételével, ahol a sablonelemek használatát annak gazdaságossága és gyorsasága indokolta.


LilyPond — Esszé v2.23.3 (development-branch).